PSYCHO STORY 1.RÉSZ

MARK *POV*
 Reggel az ébresztőórámra keltem. Ma van az első napom az új suliban. 
Kíváncsi vagyok milyenek lesznek az osztálytársaim. Nem izgulok, mivel már többször átestem ezen. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, de amikor indultam reggelizni anya mérges tekintettel várt az étkezőasztal előtt.
-Mark! Miért nem tudsz legalább az első napodon nem elkésni? Tessék, tudtam, hogy ez lesz, ezért csomagoltam neked az ebéded mellé reggelit is.
-Nyugi anya, már rohanok is. -nyugtattam anyát, majd felkapva az táskámat és a gördeszkámat, sietve útnak indultam. 
10 perc múlva amikor az iskola elé értem, láttam, hogy már mindenki bent van, kivéve egy emo lányt, aki gördeszkával a kezében a bejárat felé rohant. Azt hiszem jobb, ha távol maradok az ilyen őrült lányoktól... 
Mikor beértem a portára, eligazítást kértem a portástól, aki azt mondta, hogy menjek fel az igazgatóiba, bár az már nem jutott eszébe, hogy megmutassa hol is van az. Elindultam megkeresni az igazgatói irodát és akkor vettem észre mennyire hatalmas is ez az iskola. Végül a harmadik emeleten megtaláltam, de akkor észrevettem, hogy az imént látott emo csaj is az igazgatói előtt ül. Nem igazán foglalkoztam vele, de amikor közelebb értem, láttam, hogy a lány csuklóján apró vágások vannak. Valószínűleg észrevette, hogy megláttam, mert lejjebb húzta a pulcsija ujját, ezért inkább ráhagytam és bekopogtam az igazgatóiba, mire kiáltást hallottam, hogy bemehetek.
Amikor beléptem egy idős, a negyvenes éveiben járó férfi fogadott.
-Szervusz, te vagy az új diák, igaz? 
-Igen, én  vagyok.
-Üdv az iskolánkban, de még mielőtt megismerkednél az osztállyal, írd alá ezeket a papírokat.
Miután aláírtam a papírokat, elindultam kifelé, de az igazgató megállított.
-Várj, elkísérlek az osztályodig! -mondta, majd ő is elindult az ajtó felé.
Mikor kiértünk az emo lány még mindig ott ült.
-Natália! -ordított rá az igazgató - Már megint elkéstél? Te sosem tanulsz? Akkor legyen most ez a büntetésed. Ő itt az új osztálytársad Mark Tuan. A feladatod, hogy körbevezesd Markot az egész iskolában. -mondta, majd felém fordult- Akkor innentől majd Natália elkísér. Jó tanulást! -majd bement.
Kettesben maradtunk Natáliával. Na tessék. Pont azt mondtam, hogy távol maradok tőle, erre most neki kell kísérgetnie. Remek. Na mindegy, végül is csak kis ideig kell kibírnom vele.
-Szia, Mark vagyok! -mosolyogtam rá, de ő csak unott tekintettel biccentett, majd elindult. Mekkora egy bunkó ez a csaj. Már most nem bírom. Na mindegy inkább utána megyek. Natália a lépcső felé vette az irányt ezért gyorsan utána rohantam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elveszti az egyensúlyát, de én gyorsan a dereka után kaptam és visszarántottam, de ő ahelyett, hogy megköszönte volna, ellökött magától.
-Miért nem hagytál leesni? -kiabálta az arcomba.
-Te hülye vagy? Ha hagytalak volna leesni, teljesen összetörted volna magad, sőt meg is halhattál volna! -kiabáltam én is.
-Épp az volt a célom. -halkult el.
-De...Miért? Ez hülyeség. -hitetlenkedtem, majd elindultam le a lépcsőn és ahogy leértem, balra fordultam, de akkor Natália utánam kiáltott.
-De nem is arra kell menni! 
-Kit érdekel. Én veled aztán nem megyek tovább sehova. -makacskodtam.
-Te tudod. -mondta üres tekintettel, majd elfordult jobbra. Miután rájöttem, hogy tényleg nem tudom merre kell menni, visszafordultam és utána futottam.
-Na mi van, az újonc mégse tudja merre kell menni? -kérdezte gúnyosan.
-Pff. Ilyen bunkó lánnyal még életemben nem találkoztam. Sajnálom a szüleidet. -röhögtem a képébe, mire ő reflexből falhoz nyomott.
-Nem tudsz te rólam semmit. -mondta könnyekkel a szemében. Egy ideig farkas szemet néztünk, majd elengedett és sírva rogyott a földre. Először nem tudtam mit tegyek. Amikor megmentettem , azt sem vette jó néven. De végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom megvigasztalni ezért leültem mellé, és lassan átkaroltam, mire ő a Vállamba temette arcát és úgy zokogott tovább. Elkezdtem simogatni a fejt és akkor vettem észre, milyen gyönyörű haja van. Így ültünk még percekig, mikor ő felállt , egy szó nélkül letörölte a könnyeit és intett, hogy menjünk. Gondoltam, jobb, ha most ezt ráhagyom és inkább én is szó nélkül követem. Amikor a folyosó végére értünk, megálltunk az utolsó osztályterem előtt.
-Itt vagyunk. -sóhajtott, majd kopogott és benyitott az ajtón.

LIA *POV* 

Reggel mikor felkeltem úgy néztem ki mint egy hulla. Mikor megláttam az időt már fel is öltöztem, fogtam a deszkám és rohantam a suliba. A nevelő szüleim már nem voltak otthon, így nekem kellett bezárnom az ajtót. A suli elé érve tudtam, hogy az igazgatóhoz kell menjek, ugyanis nem valami fényes a kapcsolatom vele. Mikor odaértem leültem egy székre és vártam, hogy behívjanak. Egy srác jött fel a lépcsőn és közeledett felém. Megállt előttem és rám nézett. Meglátta a kezem de én gyorsan ráhúztam a pulcsit. Bekopogott az igazgatóiba, majd bement. Mikor kiértek, az igazgató rám mordult és parancsba adta, hogy kísérjem körbe az újoncot. A srác próbált kedvesen bemutatkozni, de én csak biccentettem köszönés helyett. Elindultam a lépcső felé, de megcsúsztam és majdnem leestem a lépcsőn. Végre meghalhattam volna de ez a nyomorult visszarántott a derekamnál fogva. Gyorsan ellöktem magamtól és az a arcába kiáltottam, hogy miért nem hagyott leesni. Persze jött a szokásos duma, meg is halhattál volna bla bla bla. Elindult le a lépcsőn és balra kanyarodott. Mondtam neki, hogy nem arra kell menni.. Konkrétan leszarta és akkor is elindult az ellenkező irányba. Ő tudja, nem én fogok eltévedni. Miután leértem, elindultam a terem felé és hirtelen ott állt mellettem. Nem elég, hogy lebunkózott de a szüleimet is a szájára vette. Rögtön a falhoz nyomtam és kioktattam, majd eszembe jutottak a szüleim és elkezdtem sírni. A könnyes szememtől nem láttam, így a földre estem. Egyszer csak arra eszméltem, hogy Mark leül mellém és átölel. Én a vállára hajtottam fejem és úgy sírtam. Az illata olyan megnyugtató volt, hogy már össze is szedtem magam. Felálltam és intettem, hogy menjünk tovább. Mikor az ajtóhoz értünk bekopogtam majd benyitottam. Csomó szempár meredt ránk. Elmondtam a tanárnak, hogy ő az új diák és, hogy körbe kellett vezetnem. Elindultam a padomhoz a leghátsó sorba az ablak mellé. Körül néztem és már csak Jackson és köztem volt hely. Egyre jobb ez a nap komolyan mondom. Leült közénk majd Jacksonnal elkezdett valamiről beszélni közben egyszer-egyszer rám néztek. Az órák hamar elteltek, de még volt egy plusz tesink, így az öltöző felé vettem az irányt. Szabad foglalkozás volt, így a lányok röplabdáztak a fiúk fociztak. Mark rögtön a menő fiúk tagja lett. Miközben ezen agyaltam olyan erővel ütöttem a labdát, hogy eltaláltam Markot, mire ő hátra esett. Mindenki rohant hozzá, hogy jól van-e. Persze, hogy én kaptam büntetést. Ötven fekvőt kellett csináljak. Gyorsan letudtam, majd mentem vissza játszani. Az óra utolsó öt percében elengedtek így mehettünk öltözni. A suliból kiérve fogtam a deszkám és indultam volna, ha valaki nem suhan el mellettem. Nem nagyon érdekelt így én is elindultam. Az út felénél jöttem csak rá, hogy az új diákot követem. Már csak az hiányozna, hogy egy utcában lakjunk. Milyen igazam lett, ugyanis a szemben lévő ház előtt állt meg. Egy hatalmas kutya ugrott a nyakába. Megálltam a házunk előtt és elkezdtem keresni a kulcsomat. Szerencsétlenségemre a szekrényemben hagytam, így leültem az ajtó elé, és vártam míg az egyik nevelő szülőm ide nem ér. Mark rám nézett és elindult felém. Én úgy tettem mintha nem is látnám. A kutyája az ölembe ugrott de mivel nem láttam így elkezdtem sikítozni, hogy vegye le rólam ezt a behemótot. Mit sem törődve amit mondtam, rajtam hagyta a kutyáját. Egy idő után már kezdtem unni, így felálltam. Kérdőre vontam, hogy miért nem szedte le rólam. Nem mutattam ki a kutyák iránti félelmem. Mark kiröhögött. 
- Jó volt nézni ahogy ott szenvedsz vele. Látom félsz tőlük. - mondta gúnyos vigyorral az arcán.
- Én nem félek tőlük, csak hirtelen támadást alkalmazott. Amúgy is miért nem hagysz békén és mész be a házatokba? - kérdeztem unott hangon.  
- Úgy látom kinn rekedtél, nem akarsz inkább átjönni hozzám? Ahelyett, hogy itt ülnél egyedül amíg valaki meg nem érkezik. 
- Inkább a halált választanám. - mondtam és elkezdett szakadni az eső,
mire Mark megfogta a kezem, felrántott a földről és elkezdett húzni maga után. 
- Na gyere ne makacskodj nem hagyom, hogy bőrig ázz. 
- De én itt tökéletesen el lennék ha békén hagynál. 
- De nem hagylak úgyhogy gyere!
- De hagyni fogsz mert sikítozni fogok! 
- Állok elébe. Az esőtől senki nem fogja meghallani.
- Nem nagyon izgat amit mondasz. - mondtam majd megharaptam a kezét és visszaültem a helyemre. 
- Háth jó te tudod. Majd szólj ha elkezdesz fázni. - ezzel fogta magát és beviharzott a házba. 
10 perce ülök az esőben és biztos, hogy felfáztam. Egyszer csak rezgett a mobilom. A nevelőszüleim nem tudnak ilyen időben hazajönni, így egyedül leszek. Remek egész este itt ülhetek. Szerencse, hogy holnap nincs suli. Este lett. Egy 5 fős csapat állt meg előttem. 
- Szia cica van gazdád? 
- Szia kutya. Jobb ha elmentek ha élve akartok hazamenni. 
- Miért mi lesz? Ha nem látnád mi öten vagyunk, te meg egyedül.
Elkezdtem hátrálni de nekimentem az ajtónak. Elkezdtem ordítozni és sírni. 
- Na mi van? Így már nem is olyan nagy a szád.
Én csak sírtam és sírtam. Vajon ezek mit akarnak tőlem. 
- Jobb lesz ha most leléptek mert hívtam a rendőrséget. - mondta egy ideges hang. 
Erre a kijelentésre elrohantak. Mikor közelebb lépett hozzám, láttam, hogy Mark az. A megkönnyebbüléstől a nyakába borultam. Átölelt és mondta, hogy most már minden rendben van. Felkapott az ölébe és bevitt a házukba. 
- Letehetsz tudok járni és nem vagyok könnyű. - mondtam neki szipogva 
- Viccelsz? Pehely könnyű vagy. - mondta és leültetett a kanapéra. 
- Ömm.... Köszi, hogy megmentettél. De most már nem akarok zavarni, már itt sem vagyok. 
- Héé. Maradj. A szüleim délutánosok ezért holnap délben érnek haza. Nem akarok egyedül lenni. 
- Hívd át Jacksont. Én megyek vissza az ajtó elé. Felálltam és el akartam menni, de megfogta a csuklóm és magához rántott. 
- Már későre jár és ilyen viharban nem kérem meg, hogy jöjjön át. És mi az, hogy visszaülsz az ajtó elé? 
- A szüleim a városban ragadtak így csak holnap jönnek haza. 
- Aludj nálunk. Nyugodtan aludj a szobámban én majd alszok a kanapén. 
- Jó lesz nekem a k-kanapé. 
Végül beleegyezett, És megágyazott nekem. Csinált vacsorát végül elmentem fürdeni de nem volt mit felvegyek így adott egy gatyát és egy pulcsit. Lefeküdtem a kanapéra és elnyomott az álom.