3. Rész

LIA *POV* 

Miután lecsapta a telefont felpillantottam a srácokra akik érdeklődő pillantással néztek rám. Intettem nekik majd beviharoztam a házba. A nap többi részében gondolkoztam és táncoltam. Este nem volt étvágyam így elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Másnap korán keltem így volt időm reggelizni és rendbe szedni magamat. Fogtam a deszkám és kimentem az utcára. Mark is épp akkor jött ki. 

- Reggelt. - mondta félmosollyal az arcán 

- Viszont. Te hogy-hogy fent vagy ilyenkor? 

- Korán keltem, hogy ne késsek el. Megyünk együtt a suliba? 

- Ömm aha. 

Majd elindultunk a suliba. Mivel deszkáztunk így gyorsabban értünk oda. Bementünk a terembe de csak a "menő" srácok voltak bent. Leültem a helyemre és kinéztem az ablakon mire visszanéztem a srácok ott álltak előttem és mosolyogtak rám. Ááááá nem ijedtem meg dehogy.  
- Mit akartok? - kérdeztem unott hangon. 
- Hallottuk a tegnapi beszélgetésed.- mondta JB. 
- És? 
- Ki volt az? Mit akart ezzel mondani? 
- Semmit csak menjetek még mielőtt meglátnának minket. 
- Hóhóhóóó... Tetszik neked Mark? 
Erre nem válaszoltam csak felálltam és kirohantam a folyosóra. Mi van velem? Ne ne ne neeee ez nem lehet igaz! Jó nyugi Lia visszamész és nem foglalkozol velük. Vettem egy nagy levegőt és visszamentem a terembe. Mikor a fiúk odaakartak jönni hozzám becsöngettek. Egész órán engem néztek, kicsit kényelmetlenül éreztem magam. És milyen meglepő az a csaj is engem néz gyilkos szemekkel. Hát ez a nap se lesz valami fényes ezt már most látom. Szünetbe kimentem a folyosóra de valaki követett. Persze, hogy Mimi volt az. 
- Mit akarsz már megint? 
- Mondtam, hogy hagyd őket. Tényleg meg akarsz halni? 
- Figyelj nem ál szándékomban a közelükbe lenni, és ha ribiséged megbocsájt visszamegyek. 
Ezzel faképnél hagytam és a terem felé vettem az irányt. Visszaérve senki nem volt bent. JB lépett be a terembe és a padomhoz lépett. Kérdőn néztem rá, majd a csapat többi tagja is megjött. 
- Most mi? 
- Miről beszéltetek Mimivel? - kérdezte a földet pásztázva. 
- Az lényegtelen, de elmennétek légyszíves? Egyedül szeretnék lenni. 
- Nem tehetjük amíg nem változol meg. - mondták gúnyos mosollyal és körbe ülték a padom. 
Neem nem én ezt most nem akarom. Miért nem Mimihez mennek? 
- Miért nem Mimit kérdezitek? - kérdeztem gyilkos tekintettel. 
- Meeeert a te véleményed érdekel minket. - kacsintott rám BamBam. 
- Ne érdekeljen az én véleményem! Ja és BamBam ha még egyszer rám kacsintasz kikaparom a szemed. - mondtam neki fenyegető hangon. 
- Nyugi csak barátkozni akarunk veled, hogy jobban megismerkedjünk meg hasonlók. 
- Velem? Menjetek inkább a dolgotokra. 
Ezzel intettem, hogy menjenek el. Kérdőn néztek rám, de láttam az arcukon, hogy még nincs vége. Jackson és Mark egész matekon dobálgattak levelekkel de nem olvastam el csak visszaküldtem őket. A többi srác csak nézett engem. Jól megcsináltad Lia gratulálok. Kicsengettek, rohantam az öltözőbe nehogy a srácok elkapjanak. Mikor beértem a tornaterembe már bemelegítettek. Fiú lány párost kellett alkotni, de senki nem akart ezért a tanár mondta meg. Szegény Mark Mimivel van. Miért nem én vagyok vele? Jesszus miket képzelek? Talán féltékeny lennék de miért? Arra eszméltem fel, hogy Jackson mellettem állt. Na remek már csak ez hiányzott. Futóverseny volt. Legalább ebbe jó vagyok. Minden lány kapott egy botot. Felálltunk a rajtvonalhoz és mikor meghallottuk a sípszót elkezdtünk futni. Persze, hogy én voltam az első.  Jackson átvette és elkezdett rohanni. Ezt nem hiszem el, holtverseny lett. Mark és Jackson között. Szavazás alapján a lányoknak kellett futnia. Szegény Mimit lealáztam. Jackson a nyakamba ugrott és úgy örültünk egymásnak. A nyereményünk egy szabad nap volt. Furcsa volt ezt látni, hogy Jackson a nyakamba ugrott. Láttam Markon, hogy ideges, de nem tudom , hogy miért. A nap többi részét a fiúkkal töltöttem. Mark szótlan volt és egyszer egyszer gyilkos tekintettel nézett Jacksonra. Hazafele együtt mentünk de szótlanul. Bementem a szobámba és elkezdtem táncolni. Éreztem, hogy valakik figyelnek. Táncoltam még egy-két órát, majd elmentem enni. Kajálás után lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.


MARK *POV*
Miután lecsapta a telefont a csaj Lia felnézett és intett ezzel jelezve hogy semmi baj. Ezután bement a házukba. Elfelejtette hogy mi belátunk a szobájába. A nap többi részében hülyültünk és beszélgettünk. Este elmentem zuhanyozni majd aludni. Reggel arra keltem hogy a kutyám nyalogat. Pár perc múlva észbe kaptam és elkezdtem készülődni. Mikor kiértem a házból láttam hogy Lia is akkor ért ki. Váltottunk pár szót és elindultunk. Azt hittem hogy nem tud deszkázni de tud. Beérve a suliba csak Jacksonék voltak bent. 

- Reggelt. - köszöntem vidáman.

- Neked is. - mondták egyszerre.

- Liát vidítsuk már fel. - ujjongott BamBam.

Egyetértően bólintottunk. Odamentünk a padjához és elkezdtük idegesíteni, ami nagyon nem tetszett neki. Egyszer csak felállt majd kiment a teremből. 

- Ezt jól megcsináltad.- mondta Jackson idegesen Jb-nek.

- Ha ennyire nagy a szád akkor beszélj vele te, amúgy is tudtommal utálod. - felelte Jb.

- Srácok szerintem Jacksonnak tetszik. - szólt közbe Junior.

- Ne-nem tetszik. - próbálta eltakarni a pirsosas arcát.

Jackson erről lekéstél, ugyanis az enyém lesz. Most komolyan ezt mondtam? Végülis már vagy két napja ismerem, tehát lehetek belé szerelmes nem? Maark!! Ne gondolj ilyenekre hisz a nevén kívül semmit nem tudsz róla. Ez biztos csak átmeneti. Gondolkodásomból a csengő zökkentett ki, egész órán Liát néztük, látszott rajta, hogy nem tetszik neki. Kicsengetéskor Lia kiment, összenéztünk a fiúkkal, majd követtük őt. Mimivel beszélget, mérgesnek tűnik. Elindult vissza, szerencsére el tudtunk bújni. Pár perc után bekültük Jb-t, és egy-két másodperc után mi is bementünk. A padjánál próbáltuk faggatni, hogy mi történt de semmi. Azon kívűl, hogy BamBamnek ki akarja kaparni a szemét,  semmi mást nem tudtunk meg. Körül ültük a padját, de megint megszólalt a csengő. Matekon dobálgattuk levelekkel, kevés sikerrel. Tesin párokat alkottunk, szerencsétlen én Mimit kaptam. A lányok kezdték, Lia volt a leggyorsabb. Jackson és én egyszerre értünk be. Szavazás alapján a lányok futottak. Természetes, hogy Lia nyert. Jackson a nyakába ugrott és így ünnepelték győzelmüket. Nagyon mérges lettem a legjobb barátomra, attól még a haverom de most nagyon haragszom rá. Egész nap együtt voltunk, én nem mondtam semmit csak szúrós szemekkel néztem Jacksonra. Hazafelé az utunk csendesen telt. A srácok átjöttek, majd kimentünk az udvarra. Lia ablakát kezdtük kémlelni, láttuk ahogy táncol. Eszméletlenül jól csinálja. Még néztük pár percig, utána hülyültünk és hasonló. Megbeszéltük, hogy itt aludnak mert holnal nincs suli. 

- Szerintetek mennyi időbe fog telni mire kisegítjük? - kérdezte Yugyeom. 

- Nem tudom, de ki kell tartanunk. - mondta magabiztosan Jb.

Bólintottunk. Fogtam egy párnát és Jacksonhoz vágtam. Kérdőn nézett rám, de én folytattam. Ezzel elkezdtünk párna csatázni. Fiú létünkre, nem baj ilyenek vagyunk. Elszórakoztunk egy darabig majd fáradtan aludtunk el a nappaliban. Pontosabban ők igen, Jackson és én kimentünk a konyhába beszélni.

- Szóval tetszik neked? - néztem a szemébe.

- Igen, de ezt ne mond el senkinek. - nézett rám boci szemekkel.

Bólintottam.

- Kérsz teát? 

- Aha. 

- Mióta tetszik neked? 

- Év eleje óta.

Miután ezt kimondta elkészült a tea. Lassan megittuk, majd visszamentünk a nappaliba. Jacksonnal egymásra mosolyogtunk ahogy a fiúk aludtak. Nem bírtuk sokáig mi is követtük a példájukat.

PSYCHO STORY 2.RÉSZ

LIA *POV* 

Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a hasam és a hátam. Nem volt lent senki, így elmentem a konyhába és ettem egy kicsit. Mikor visszamentem a nappaliba Mark kómásan ült a kanapén. 
- Reggelt. - mondtam neki rekedt hangon. 
- Neked is. Jól aludtál? 
Erre nem válaszoltam csak bólintottam. Nem mondhattam el neki, hogy : Bocs de szar a kanapétok teljesen szétment a hátam. Leültem mellé és csendben meredtünk előre. 
- Ma mit fogsz csinálni? - kérdezte kíváncsi tekintettel. 
- Hazamegyek átöltözök és elmegyek az orvoshoz. Jaaaa.... és visszaadom a ruháidat. 
- Miért mész orvoshoz?
- Háth aaaa...a torkom miatt. Nagyon fájt és ezért. Na és te? 
- A srácok hamarosan ideérnek. De biztos, hogy jól vagy? 
- Igen! Na de megyek, nem akarok zavarni. Szia! - erőltettem egy mosolyt az arcomra. 
Meg sem vártam míg köszön kirohantam az utcára. Átmentem a házunkba szerencsére nyitva volt. Ahogy beléptem az ajtón máris jöttek a kérdések. Hol voltál? Kivel voltál? Szóról szóra elmeséltem a történteket. Mondtam, hogy elmegyek orvoshoz a felfázás miatt. Anya rögtön ugrott,hogy nem megyünk orvoshoz. Majd ő kigyógyít belőle. Szerencsére ő ért az ilyenekhez, így tényleg hamar helyre fogok jönni. Azaz remélem... Felmentem a szobámba bekapcsoltam a gépemet és felmentem facebookra. Nem hittem a szememnek. Mark és a "menő" srácok bejelöltek. Percekig hezitáltam de végül elfogadtam. Mikor feleszméltem, valaki rám írt. Azt hittem valamelyik srác, de nem. Egy fenyegető levelet kaptam. Az egyik osztálytársamtól, hogyha nem szállok le Markról akkor rossz vége lesz. Na itt álljunk csak meg. Ki kérte, hogy segítsen? Ki mondta, hogy védjen meg? Ki mondta, hogy törődjön velem? Pfff.... Majd pont én fogok a nyakán lógni. Peersze. Szerintem fordítva lesz. Habár nagyon remélem, hogy nem fog sokáig tartani és leszáll rólam. Kinéztem az ablakomon és láttam, hogy a hét  fiú kint beszélget. Ezt a srácok szerintem észre vették, mert egy követ dobtak az ablakomnak. Gyorsan leültem a földre és azon gondolkodtam, hogy mikor láttak meg, hisz csak akkor látnak, ha nagyon magasra néznek. Kinyitottam az ablakom, hátha hallok valamit a beszélgetésből. De apa bejött a szobámba. Ez régen rosszat jelent. 
- Szeretnék beszélni veled a tegnap estéről. 
- Nincs mit mondjak, semmi nem történt. - feleseltem neki. 
- KISLÁNYOM TE CSAK NE FELESELJ! KI TUDJA MI TÖRTÉNT VELED! -üvöltötte képembe. 
- NEM TE VAGY AZ APÁM! NE HÍVJ A LÁNYODNAK! SEMMIT NEM TUDSZ RÓLAM! MENJ KI! -  üvöltöttem neki. 
-  Ne haragudj rám. - mondta elcsukló hangon 
- AZT MONDTAM MENJ KI! - mondtam neki könnyes szemekkel. 
Kiment és óvatosan becsukta az ajtót. Az ablakomhoz rohantam, de amint láttam a fiúk arcát, becsaptam. Bánatomban elő vettem a pengémet és sírva vágtam fel az ereim. Nem szoktam nagyobb vágásokat ejteni, mivel még suliba járok és a tanárok nem nézik jó szemmel. Éppen a vért itattam fel, amikor anyukám megszólalt, hogy vigyem ki a szemetet. Levettem a pulcsim mert iszonyatosan meleg volt. Lementem, de észrevették a kezem és aggódó tekintettel követték a lépteim. Fogtam a szemetet és kivittem a kukába. Még mindig ott voltak és beszéltek valami játékról. Vissza akartam volna menni, de valaki a csuklóm után kapott, mire én kirántottam és az illető felé fordultam. Yugyeom állt előttem higgadt tekintettel. Kérdőn néztem rá, hogy ez mire volt jó? Elkezdte a csuklómat nézegetni, végül felsóhajtott. 
- Ezt miért kellett? - kérdezte aggódó tekintettel. 
- Mégis mit? 
- Miért vagdosod magad? 
- Ahhoz van kedvem, amúgy se szólhatsz bele mit csinálok. Amúgy miért is érdekel? 
- Azért mert...... Nem mindegy? Érdekel és kész. 
- Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy érdekeljen. 
- Igaz, akkor hagyjuk... - és visszament a többiekhez. 
Miért érdeklődik ennyire irántam? Eddig észre se vett, vagy ha igen akkor bunkón viselkedett velem, Ezen gondolkoztam, mikor hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. 
- Igen? 
- Mondtam, hogy szállj le róluk kislány. 
- Miért zaklatsz? 
-  Figyelj kislány utoljára mondom el, szállj le a fiúkról főleg Markról! - majd lecsapta a telefont. 
Őőőőő...... Mi van? Azért se fogok erre ribire hallgatni. Csak azért is a fiúkon fogok lógni a suliban.    

MARK *POV*
-Itt vagyunk. -sóhajtott, majd bekopogott az ajtón. Ahogy beléptünk az ajtón, minden szempár ránk szegeződött, de Natália mit sem törődve ezzel, oda ment a tanárhoz és elmondta, hogy azért késtünk, mert körbe kellett vezetnie, majd miután a tanár rábólintott, elindult a helyére. Akkor jutott eszembe, hogy nekem is le kéne ülnöm valahova, de amikor körülnéztem, láttam, hogy már csak egy hely szabad, ami Natália és egy srác között volt, így hát oda cuccoltam le, aminek Natália szemmel láthatólag nem nagyon örült. Ellenben a mellettem ülő fiúval.
-Hello, Én Jackson Wang vagyok. Jó fejnek látszol, hogy hívnak?
-Szia, Mark Tuan vagyok. Kössz, te is. Amúgy.. Te tudsz valamit Natáliáról?
-Ki az a.. Á, úgy érted Liáról? Hát nem sokat, igazából mindenki utálja, mert nagyon bunkó és visszahúzódó. Nem igazán keresi mások társaságát. 
-Á, értem. Ezt én is észrevettem, de szerintem aranyos lány. -erre mindketten Liára néztünk.
-Aranyos? Ő? Öregem, te aztán jópofa vagy. Nem akarsz velünk lógni? 
-De igen, miért ne? -válaszoltam, majd kicsengettek. 
Szünetekben megismerkedtem az osztály többi tagjával is, mind nagyon kedvesen viselkedtek velem, bár a lányok kicsit nyomulósak voltak. Az órák gyorsan elteltek, de aztán volt még egy plusz tesink amin szabad foglalkozás volt, ezért a fiúk fociztak, a lányok pedig röplabdáztak.
Éppen rúgtam volna el a labdát, amikor egy másik olyan erővel repült a fejemnek, hogy hanyatt vágódtam. 
-Jesszusom ez meg ki a frász volt? -dörzsölgettem a kezemmel a fejemet. Amikor látták, hogy elesek mindenki egyből odarohant hozzám, kivéve Lia. Aha. Szóval ő volt. Mekkora erő van ebben a csajban? Áhh, basszus de fáj. Egyszer csak Mimi, az osztálytársam megjelent mellettem.
-Úristen Marko jól vagy? Nagyon fáj? Az a hülye ribi nem tud vigyázni. 
-Nyugi Mimi , jól vagyok. És légyszíves ne mondj ilyet Liára.
-Még véded őt, miután így fejbe dobott? Egyáltalán miért véded? Bejön neked, vagy mi?
-Dehogy jön be, egyszerűen csak nem tudom jó szemmel nézni, hogy az osztálytársadra ilyeneket mondasz. -mondtam mérgesen. 
Láttam, hogy a tesitanár leszidja Liát, majd megindul felém. 
-Mark, jól vagy? Az első napon lesérülsz. Micsoda pech. Ülj le ide a kispadra és óra végéig maradj ott. Reméljük nem esett baja a fejednek. -mondta aggódva.
Elindultam a pad felé, amikor láttam, hogy Lia a terem másik végében megállás nélkül fekvőtámaszozik. Ezek szerint büntetést kapott. Ahhoz képest, hogy lány, elég jól bírja. Pont mikor végzett a fekvőkkel, akkor engedtek el minket. Gyorsan elmentem átöltözni, majd fogtam a deszkámat és elindultam hazafelé. 
Mikor hazaértem Démon egyből a nyakamba ugrott.
-Szia haver, milyen napod volt? -nevettem rá, majd elindultam a ház elé, de akkor jutott eszembe, hogy nem zártam be a kaput. Ahogy vissza fordultam láttam, ahogy a szemközti háznál Lia keres valamit a táskájában. De nem találja ezért leül a lépcsőre. Áhá. Szóval elhagyta a kulcsait. Gondoltam odamegyek hozzá, de Démon megelőzött és Lia ölébe ugrott, aki a hirtelen támadás hatására elkezdett sikoltozni. Áh, szóval fél a kutyáktól. Azért sem hívom vissza. Olyan jó nézni , ahogy kiáltozik, hogy szedjem le róla. Egy idő után felállt és kérdőre vont, hogy miért nem szedtem le róla Démont. Mire én csak kiröhögtem.
-Jó volt nézni, ahogy ott szenvedsz vele. Látom félsz tőlük. -mondtam neki egy gúnyos vigyor kíséretében.
-Én nem félek tőlük, csak hirtelen támadást alkalmazott . Amúgy is miért nem hagysz békén és mész be a házatokba? -kérdezte unott hangon. A kis flegma.
-Úgy látom kint rekedtél, nem akarsz inkább átjönni hozzám? Ahelyett, hogy itt ülnél egyedül  amíg valaki meg nem érkezik.
-Inkább a halált választanám. -mondta, de pechjére elkezdett szakadni az eső, ezért én megfogtam a kezét, felrántottam a földről és húzni kezdtem magam után a házunk felé.
-Na gyere, ne makacskodj, nem hagyom, hogy bőrig ázz.
-De én itt tökéletesen ellennék, ha békén hagynál.
-De nem hagylak, úgyhogy gyere!
-De hagyni fogsz, mert sikítozni fogok!
-Állok elébe. Az esőtől senki nem fogja meghallani.
-Nem nagyon izgat amit mondasz. -mondta, majd beleharapott a kezembe és visszaült a lépcsőre.
-Hát jó, te tudod. Majd szólj ha elkezdesz fázni. -nem tudom miért de nagyon ideges lettem és berohantam a házba.
Tíz perc múlva láttam, hogy egy öt fős csapat áll meg Lia előtt, majd hallottam, ahogy Lia sírva ordítozik, hogy hagyják békén. Gondolkozás nélkül kirohantam, majd megmondtam nekik, hogy jobb ha lelépnek mert hívtam a rendőrséget. Persze erre azonnal eliszkoltak. 
Mikor közelebb léptem Liához felismert és egyből a nyakamba borul, mire én átöleltem és megnyugtattam, hogy most már minden rendben van, majd felkaptam az ölembe, bevittem a házunkba.
-Letehetsz, tudok járni és nem vagyok könnyű. -mondta szipogva.
-Viccelsz? Pehely könnyű vagy. -mondtam és leültettem a kanapéra.
-Ömm... Köszi, hogy megmentettél. De most már nem akarok zavarni, már itt sem vagyok.
-Héé. Maradj. A szüleim délutánosok ezért holnap délben érnek haza. Nem akarok egyedül lenni.
-Hívd át Jacksont. Én megyek vissza az ajtó elé. - mondta, majd felállt és épp elindult kifelé, de én megfogtam a csuklóját és magamhoz rántottam.
-Már későre jár és ilyen viharban nem kérem meg, hogy jöjjön át. És mi az, hogy visszaülsz az ajtó elé.
-A szüleim a városban ragadtak, így csak holnap jönnek haza.
-Aludj nálunk. Nyugodtan aludj a szobámban, én majd alszom a kanapén.
-Jó lesz nekem a k-kanapé.
Végül beleegyeztem és megágyaztam neki, csináltam neki vacsorát miután megette elment fürdeni, de mivel nem volt pizsamája, adtam neki egy pulcsit és egy nadrágot. Amikor felvette, nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen aranyosan áll neki a pulcsim. Majd lefeküdt a kanapéra és nem sokkal később el is aludt. egy ideig még ott álltam és néztem, ahogy alszik, majd én is lefeküdtem aludni.
Reggel amikor felkeltem, leültem a kanapéra. Elég kómás voltam, mert nem sokat tudtam aludni az éjjel.
Nemsokára Lia is felébredt.
-Reggelt. -mondta rekedt hangon.
-Neked is. Jól aludtál?
Nem válaszolt, csak bólintott, majd elkezdte dörzsölgetni a hátát. Én mondtam, hogy aludhat a szobámban...
-Ma mit fogsz csinálni? -kérdeztem.
- Hazamegyek átöltözök és elmegyek az orvoshoz. Jaaaa.... és visszaadom a ruháidat. 
- Miért mész orvoshoz?
- Háth aaaa...a torkom miatt. Nagyon fájt és ezért. Na és te? 
- A srácok hamarosan ideérnek. De biztos, hogy jól vagy? 
- Igen! Na de megyek, nem akarok zavarni. Szia! -mosolyt erőltetett az arcára, majd kiviharzott.
Nem sokkal később megjöttek a srácok. 
Éppen az udvaron beszélgettünk, amikor Liáéktól kiabálást hallottunk. Mivel nyitva volt az ablak, mindent szóról szóra hallottunk.
- Szeretnék beszélni veled a tegnap estéről. 
- Nincs mit mondjak, semmi nem történt.  
- KISLÁNYOM TE CSAK NE FELESELJ! KI TUDJA MI TÖRTÉNT VELED! 
- NEM TE VAGY AZ APÁM! NE HÍVJ A LÁNYODNAK! SEMMIT NEM TUDSZ RÓLAM! MENJ KI! -  üvöltötte Lia. 
-  Ne haragudj rám. - mondta elcsukló hangon 
- AZT MONDTAM MENJ KI! -ismételte Lia.
Kis idővel később Lia kivitte a szemetet, de mivel meleg volt, levette a pulcsiját, és akkor megláttuk a karján lévő vágásokat. Már ment volna be, de akkor Yugyeom utána szaladt és a csuklója után kapott.
Lia csak kérdőn nézett rá.
- Ezt miért kellett? - kérdezte aggódó tekintettel Yugyeom Liától
- Mégis mit? 
- Miért vagdosod magad? 
- Ahhoz van kedvem, amúgy se szólhatsz bele mit csinálok. Amúgy miért is érdekel? 
- Azért mert...... Nem mindegy? Érdekel és kész. 
- Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy érdekeljen. 
- Igaz, akkor hagyjuk... - mondta Yugyeom, majd vissza jött hozzánk. Egyből letámadtam, hogy mit akar Liától, mire mindenki meglepetten nézett rám. De még mielőtt reagálhattak volna hallottuk, hogy Liának csörög a telefonja.
Mivel kihangosította a telefonját mindent hallottunk.
- Igen? -szólt bele a telefonba Lia.
- Mondtam, hogy szállj le róluk kislány. -mondta egy másik lány.
- Miért zaklatsz? -kérdezte Lia.
-  Figyelj kislány utoljára mondom el, szállj le a fiúkról főleg Markról! -mondta a másik lány majd lecsapta a telefont. 

PSYCHO STORY 1.RÉSZ

MARK *POV*
 Reggel az ébresztőórámra keltem. Ma van az első napom az új suliban. 
Kíváncsi vagyok milyenek lesznek az osztálytársaim. Nem izgulok, mivel már többször átestem ezen. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, de amikor indultam reggelizni anya mérges tekintettel várt az étkezőasztal előtt.
-Mark! Miért nem tudsz legalább az első napodon nem elkésni? Tessék, tudtam, hogy ez lesz, ezért csomagoltam neked az ebéded mellé reggelit is.
-Nyugi anya, már rohanok is. -nyugtattam anyát, majd felkapva az táskámat és a gördeszkámat, sietve útnak indultam. 
10 perc múlva amikor az iskola elé értem, láttam, hogy már mindenki bent van, kivéve egy emo lányt, aki gördeszkával a kezében a bejárat felé rohant. Azt hiszem jobb, ha távol maradok az ilyen őrült lányoktól... 
Mikor beértem a portára, eligazítást kértem a portástól, aki azt mondta, hogy menjek fel az igazgatóiba, bár az már nem jutott eszébe, hogy megmutassa hol is van az. Elindultam megkeresni az igazgatói irodát és akkor vettem észre mennyire hatalmas is ez az iskola. Végül a harmadik emeleten megtaláltam, de akkor észrevettem, hogy az imént látott emo csaj is az igazgatói előtt ül. Nem igazán foglalkoztam vele, de amikor közelebb értem, láttam, hogy a lány csuklóján apró vágások vannak. Valószínűleg észrevette, hogy megláttam, mert lejjebb húzta a pulcsija ujját, ezért inkább ráhagytam és bekopogtam az igazgatóiba, mire kiáltást hallottam, hogy bemehetek.
Amikor beléptem egy idős, a negyvenes éveiben járó férfi fogadott.
-Szervusz, te vagy az új diák, igaz? 
-Igen, én  vagyok.
-Üdv az iskolánkban, de még mielőtt megismerkednél az osztállyal, írd alá ezeket a papírokat.
Miután aláírtam a papírokat, elindultam kifelé, de az igazgató megállított.
-Várj, elkísérlek az osztályodig! -mondta, majd ő is elindult az ajtó felé.
Mikor kiértünk az emo lány még mindig ott ült.
-Natália! -ordított rá az igazgató - Már megint elkéstél? Te sosem tanulsz? Akkor legyen most ez a büntetésed. Ő itt az új osztálytársad Mark Tuan. A feladatod, hogy körbevezesd Markot az egész iskolában. -mondta, majd felém fordult- Akkor innentől majd Natália elkísér. Jó tanulást! -majd bement.
Kettesben maradtunk Natáliával. Na tessék. Pont azt mondtam, hogy távol maradok tőle, erre most neki kell kísérgetnie. Remek. Na mindegy, végül is csak kis ideig kell kibírnom vele.
-Szia, Mark vagyok! -mosolyogtam rá, de ő csak unott tekintettel biccentett, majd elindult. Mekkora egy bunkó ez a csaj. Már most nem bírom. Na mindegy inkább utána megyek. Natália a lépcső felé vette az irányt ezért gyorsan utána rohantam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elveszti az egyensúlyát, de én gyorsan a dereka után kaptam és visszarántottam, de ő ahelyett, hogy megköszönte volna, ellökött magától.
-Miért nem hagytál leesni? -kiabálta az arcomba.
-Te hülye vagy? Ha hagytalak volna leesni, teljesen összetörted volna magad, sőt meg is halhattál volna! -kiabáltam én is.
-Épp az volt a célom. -halkult el.
-De...Miért? Ez hülyeség. -hitetlenkedtem, majd elindultam le a lépcsőn és ahogy leértem, balra fordultam, de akkor Natália utánam kiáltott.
-De nem is arra kell menni! 
-Kit érdekel. Én veled aztán nem megyek tovább sehova. -makacskodtam.
-Te tudod. -mondta üres tekintettel, majd elfordult jobbra. Miután rájöttem, hogy tényleg nem tudom merre kell menni, visszafordultam és utána futottam.
-Na mi van, az újonc mégse tudja merre kell menni? -kérdezte gúnyosan.
-Pff. Ilyen bunkó lánnyal még életemben nem találkoztam. Sajnálom a szüleidet. -röhögtem a képébe, mire ő reflexből falhoz nyomott.
-Nem tudsz te rólam semmit. -mondta könnyekkel a szemében. Egy ideig farkas szemet néztünk, majd elengedett és sírva rogyott a földre. Először nem tudtam mit tegyek. Amikor megmentettem , azt sem vette jó néven. De végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom megvigasztalni ezért leültem mellé, és lassan átkaroltam, mire ő a Vállamba temette arcát és úgy zokogott tovább. Elkezdtem simogatni a fejt és akkor vettem észre, milyen gyönyörű haja van. Így ültünk még percekig, mikor ő felállt , egy szó nélkül letörölte a könnyeit és intett, hogy menjünk. Gondoltam, jobb, ha most ezt ráhagyom és inkább én is szó nélkül követem. Amikor a folyosó végére értünk, megálltunk az utolsó osztályterem előtt.
-Itt vagyunk. -sóhajtott, majd kopogott és benyitott az ajtón.

LIA *POV* 

Reggel mikor felkeltem úgy néztem ki mint egy hulla. Mikor megláttam az időt már fel is öltöztem, fogtam a deszkám és rohantam a suliba. A nevelő szüleim már nem voltak otthon, így nekem kellett bezárnom az ajtót. A suli elé érve tudtam, hogy az igazgatóhoz kell menjek, ugyanis nem valami fényes a kapcsolatom vele. Mikor odaértem leültem egy székre és vártam, hogy behívjanak. Egy srác jött fel a lépcsőn és közeledett felém. Megállt előttem és rám nézett. Meglátta a kezem de én gyorsan ráhúztam a pulcsit. Bekopogott az igazgatóiba, majd bement. Mikor kiértek, az igazgató rám mordult és parancsba adta, hogy kísérjem körbe az újoncot. A srác próbált kedvesen bemutatkozni, de én csak biccentettem köszönés helyett. Elindultam a lépcső felé, de megcsúsztam és majdnem leestem a lépcsőn. Végre meghalhattam volna de ez a nyomorult visszarántott a derekamnál fogva. Gyorsan ellöktem magamtól és az a arcába kiáltottam, hogy miért nem hagyott leesni. Persze jött a szokásos duma, meg is halhattál volna bla bla bla. Elindult le a lépcsőn és balra kanyarodott. Mondtam neki, hogy nem arra kell menni.. Konkrétan leszarta és akkor is elindult az ellenkező irányba. Ő tudja, nem én fogok eltévedni. Miután leértem, elindultam a terem felé és hirtelen ott állt mellettem. Nem elég, hogy lebunkózott de a szüleimet is a szájára vette. Rögtön a falhoz nyomtam és kioktattam, majd eszembe jutottak a szüleim és elkezdtem sírni. A könnyes szememtől nem láttam, így a földre estem. Egyszer csak arra eszméltem, hogy Mark leül mellém és átölel. Én a vállára hajtottam fejem és úgy sírtam. Az illata olyan megnyugtató volt, hogy már össze is szedtem magam. Felálltam és intettem, hogy menjünk tovább. Mikor az ajtóhoz értünk bekopogtam majd benyitottam. Csomó szempár meredt ránk. Elmondtam a tanárnak, hogy ő az új diák és, hogy körbe kellett vezetnem. Elindultam a padomhoz a leghátsó sorba az ablak mellé. Körül néztem és már csak Jackson és köztem volt hely. Egyre jobb ez a nap komolyan mondom. Leült közénk majd Jacksonnal elkezdett valamiről beszélni közben egyszer-egyszer rám néztek. Az órák hamar elteltek, de még volt egy plusz tesink, így az öltöző felé vettem az irányt. Szabad foglalkozás volt, így a lányok röplabdáztak a fiúk fociztak. Mark rögtön a menő fiúk tagja lett. Miközben ezen agyaltam olyan erővel ütöttem a labdát, hogy eltaláltam Markot, mire ő hátra esett. Mindenki rohant hozzá, hogy jól van-e. Persze, hogy én kaptam büntetést. Ötven fekvőt kellett csináljak. Gyorsan letudtam, majd mentem vissza játszani. Az óra utolsó öt percében elengedtek így mehettünk öltözni. A suliból kiérve fogtam a deszkám és indultam volna, ha valaki nem suhan el mellettem. Nem nagyon érdekelt így én is elindultam. Az út felénél jöttem csak rá, hogy az új diákot követem. Már csak az hiányozna, hogy egy utcában lakjunk. Milyen igazam lett, ugyanis a szemben lévő ház előtt állt meg. Egy hatalmas kutya ugrott a nyakába. Megálltam a házunk előtt és elkezdtem keresni a kulcsomat. Szerencsétlenségemre a szekrényemben hagytam, így leültem az ajtó elé, és vártam míg az egyik nevelő szülőm ide nem ér. Mark rám nézett és elindult felém. Én úgy tettem mintha nem is látnám. A kutyája az ölembe ugrott de mivel nem láttam így elkezdtem sikítozni, hogy vegye le rólam ezt a behemótot. Mit sem törődve amit mondtam, rajtam hagyta a kutyáját. Egy idő után már kezdtem unni, így felálltam. Kérdőre vontam, hogy miért nem szedte le rólam. Nem mutattam ki a kutyák iránti félelmem. Mark kiröhögött. 
- Jó volt nézni ahogy ott szenvedsz vele. Látom félsz tőlük. - mondta gúnyos vigyorral az arcán.
- Én nem félek tőlük, csak hirtelen támadást alkalmazott. Amúgy is miért nem hagysz békén és mész be a házatokba? - kérdeztem unott hangon.  
- Úgy látom kinn rekedtél, nem akarsz inkább átjönni hozzám? Ahelyett, hogy itt ülnél egyedül amíg valaki meg nem érkezik. 
- Inkább a halált választanám. - mondtam és elkezdett szakadni az eső,
mire Mark megfogta a kezem, felrántott a földről és elkezdett húzni maga után. 
- Na gyere ne makacskodj nem hagyom, hogy bőrig ázz. 
- De én itt tökéletesen el lennék ha békén hagynál. 
- De nem hagylak úgyhogy gyere!
- De hagyni fogsz mert sikítozni fogok! 
- Állok elébe. Az esőtől senki nem fogja meghallani.
- Nem nagyon izgat amit mondasz. - mondtam majd megharaptam a kezét és visszaültem a helyemre. 
- Háth jó te tudod. Majd szólj ha elkezdesz fázni. - ezzel fogta magát és beviharzott a házba. 
10 perce ülök az esőben és biztos, hogy felfáztam. Egyszer csak rezgett a mobilom. A nevelőszüleim nem tudnak ilyen időben hazajönni, így egyedül leszek. Remek egész este itt ülhetek. Szerencse, hogy holnap nincs suli. Este lett. Egy 5 fős csapat állt meg előttem. 
- Szia cica van gazdád? 
- Szia kutya. Jobb ha elmentek ha élve akartok hazamenni. 
- Miért mi lesz? Ha nem látnád mi öten vagyunk, te meg egyedül.
Elkezdtem hátrálni de nekimentem az ajtónak. Elkezdtem ordítozni és sírni. 
- Na mi van? Így már nem is olyan nagy a szád.
Én csak sírtam és sírtam. Vajon ezek mit akarnak tőlem. 
- Jobb lesz ha most leléptek mert hívtam a rendőrséget. - mondta egy ideges hang. 
Erre a kijelentésre elrohantak. Mikor közelebb lépett hozzám, láttam, hogy Mark az. A megkönnyebbüléstől a nyakába borultam. Átölelt és mondta, hogy most már minden rendben van. Felkapott az ölébe és bevitt a házukba. 
- Letehetsz tudok járni és nem vagyok könnyű. - mondtam neki szipogva 
- Viccelsz? Pehely könnyű vagy. - mondta és leültetett a kanapéra. 
- Ömm.... Köszi, hogy megmentettél. De most már nem akarok zavarni, már itt sem vagyok. 
- Héé. Maradj. A szüleim délutánosok ezért holnap délben érnek haza. Nem akarok egyedül lenni. 
- Hívd át Jacksont. Én megyek vissza az ajtó elé. Felálltam és el akartam menni, de megfogta a csuklóm és magához rántott. 
- Már későre jár és ilyen viharban nem kérem meg, hogy jöjjön át. És mi az, hogy visszaülsz az ajtó elé? 
- A szüleim a városban ragadtak így csak holnap jönnek haza. 
- Aludj nálunk. Nyugodtan aludj a szobámban én majd alszok a kanapén. 
- Jó lesz nekem a k-kanapé. 
Végül beleegyezett, És megágyazott nekem. Csinált vacsorát végül elmentem fürdeni de nem volt mit felvegyek így adott egy gatyát és egy pulcsit. Lefeküdtem a kanapéra és elnyomott az álom.  

Szereplők

NATÁLIA: 

Lia 16 éves. Emo lány. Visszahúzódó típus. Makacs és akaratos. Gyermekkorában egy nagy trauma érte. Seoul-ban él a  nevelőszüleinél . Van egy macskája : Cirmi. Nincsenek barátai. Szerelem terén nem áll jól. Tanulási eredményei rosszak. Gyakran kerül bajba. Nem egy beszédes típus. A tánc a mindene. Az osztályába járnak a suli nagymenői. Mindenkivel bunkók, főleg Liával. Tud gördeszkázni. Imád snowboardozni. Az egész osztály utálja. Depressziója levezetése gyanánt gyakran vagdossa magát. Mindig pulcsit hord, hogy eltakarja sebeit. Tesin kiválóan teljesít. Gyűlöli a sminket. Mindent megkap de ő mégsem boldog. Társaság kerülő. Becenevei : Lius, Lia és picúr.



MARK:
Mark 18 éves. Eddig Busanban élt, de mivel a szülei Seoulban kaptak állást, oda kellett költözniük, ami azt jelenti, hogy Marknak iskolát kell váltania, aminek titkon örül is.
Mark egy nagyon kedves és aranyos srác. Nagyon társaságkedvelő, mindenkivel könnyedén megtalálja a közös hangot. Az osztályban máris a menők közé tartozik.
Néha nagyon bunkón tud viselkedni. Imád táncolni és gördeszkázni.
Az egész osztály kedveli, oda vannak érte a lányok , de Mark nem mutat feléjük érdeklődést, kivéve egy lányt.
Legjobb barátja Jackson.
Szeret segíteni az embereken.
Szüleivel nagyon jól kijön és van egy 10 kisöccse Adrian, akivel imádják egymást.
Mindig eléri amit akar.
Van egy hatalmas Dobberman kutyája, akit Démonnak hívnak.
Mark már sokszor keveredett rossz társaságba, ezért nagyon jól tud verekedni.
Beceneve: M